Ha a bootleg szó elokerul egy beszélgetés folyamán, a legtobb esetben egy recsegos, rossz minoségu felvételre asszociál az átlagos zenehallgató. De nem minden esetben van ez így!

Vegyuk szemugyre a lehetséges forrásokat kicsit kozelebbrol.

- FM/AM rádió felvétel. Ezek általában kiváló minoséget hoznak, fugg a felvétel korától és a sugárzás minoségétol. Legálisan terjesztheto (természetesen anyagiak kizárásával), úgy is felfogható mint egyfajta ajándék az egyuttestol a rajongóknak.

- Pre-FM rádió. Ez a mesterszalag (vagy mestervinyl) amirol a rádió kozvetlenul sugárzott. Meglepoen sok ilyen maradt fent foleg a 50-es évektol a 90-es évek kozepéig. Sok rajongói csoport próbálja ezeket megszerezni, stúdióban vagy amator módon kitisztítani és ilyen formában terjeszteni az erre specializált torrent oldalakon. Napjainkban a legnépszerubb bootleg audió forma.

- Soundboard (keveropult). Tobb forrásból is johet egy ilyen; leggyakrabban az eloadó számára készul egy hivatalos koncertlemez felvétele elott, esetleg promóciós célokat szolgál és kiszivárog. Néha a rajongók is valamilyen úton-módon fel tudnak venni egy ilyet, egy baráti kapcsolaton vagy egy pénzéhes hangmérnokon keresztul.

- ALD (monitor) Ez már egy kicsit trukkosebb módszer és technikai tudást is igényel. A keveropultból a színpadon lévo monitorba egy kábel vezet, errol lopják le a jelet. Eros, de koncentrált mono jelet kapnak, ugyanis az adott hangszeres/vokalistának a legtobb esetben arra van szuksége hogy saját magát hallja vissza. Ha a rossz kábelt vágják meg, akkor elképzelheto hogy Beth Gibbons helyett az egyik szintit veszik fel a Portisheadbol (német cserepartnerem így járt tavaly).

- OAM (open-air microphone) a hangfalakra irányított mikrofon. Ezeket általában fillereknek használják a keveropultos hang mellé hivatalos koncertfelvétel esetén, bár 10 évnél fiatalabbal nemigen találkoztam. Inkább a 70-es, 80-as években volt divat.

- BS Mic (back-stage mirophone) a színpad mogott/alatt/felett elhelyezett mikrofonpár, sztereó felvétel. A szerepe annyi volt, hogy a zenekar nyers, PA nélkuli hangját rogzítette. 60-as, 70-es években volt divat foleg olyan helyszíneken ahol a keverorol nem lehetett rogzíteni valamilyen okból. Nagyon kevés ilyen felvétel létezik.

- Audience recording. A végére maradt az orok klasszikus, amirol órákig lehet vitatkozni. Ez az amikor a taper saját felszereléssel és mikrofonnal rogzít. A minoség sohasem lesz tokéletes de nekem a Pre-FM mellett ezek a kedvenceim. Hogy miért? A koncert atmoszférájából ezek rogzítenek a legtobbet. Számtalan formában készíthetunk felvételeket, napjaink 3 legnépszerubb felvevo egységei a HDD recorder, a DAT és a Minidisc (habár ez utóbbi lassan kimegy a divatból). 

Hogyan is fogalmazhatjuk meg: mi is az a bootleg?

Maga a szó az angol nyelvben azt jelenti hogy "csizmaszár", csempészettel kapcsolatos szlengben a mai napig elofordul.

De ha zeneipari szempontból keressuk a jelentést, akkor vagy amator koncertfelvételt , vagy két kulonbozo zeneszám keverését oly módon hogy az egyikbol csak az instrumentális, a másikból csak az acapella változatot osszekeverve hoznak létre egy mixet. Ez a blog az elobbinek kotelezi el magát. A színházi (licencelt) eloadások bootlegelése kalózkodás, éppen ezért ezzel nem foglalkozik a blog.

A bootlegek megítélése kulonbozik. Az eloadók/szerzok egy része elítéli, anyagi károkra hivatkozik és tuzzel-vassal próbál harcolni ellenuk. Másik részét csak simán nem érdekli. A harmadik harmad pedig támogatja, sot, bátorítja az amator koncertfelvételeket.

A bootlegger filozófiája a kovetkezo: az eloadás egy egyszeri, megismételhetetlen élmény amit a résztvevonek joga van megorokíteni. Attól a ponttól hogy az eloadó eljátszott egy dalt, onnantól kezdve nem rendelkezik az eloadott anyaggal (itt az adott idopontban elhangzott zenéket értjuk, nem a stúdiófelvételeket). A bootlegger nem teszi pénzzé a felvett anyagokat (vagyis nem kalózkodik), hanem cserél (trade-el) vagy megosztja az erre kitalált torrentoldalakon (egy késobbi postban ezeket is sorra veszem). Itt a nagy kulonbség a bootlegger és a kalóz kozott; a bootlegger a gyujteményét gazdagítja, a kalóz pénzt akar. Ez utóbbi az, ami 100%-ban illegális. Ennek a blognak nem a kalózkodásra való buzdítás a célja, és azt semmilyen szinten nem támogatja.

Tobbekben felmerulhet a kérdés: mi az értelme annak, hogy az adott zenekar rajongói osszegyujtik kedvenceik 110 állomásos turnéjának minden egyes állomását? Tobb válasz is lehetséges:

- A gyujtés, ami nem is jár túl nagy koltséggel

- A zenehallgatás, természetesen! 

- Ritkaságok, kiadatlan dalok, korai verziók, feldolgozások, átdolgozások stb. megszerzése

- Ismerkedés a tobbi rajongóval, barátságok-kapcsolatok kialakítása világszerte

és még lehetne sorolni, de talán ezek a legfontosabbak.

A kulonbozo minoségeken lehetne vitatkozni, de az kétségtelen hogy a késoi `80-as évektol a a technológia lehetové tesz nagyon sok mindent a "taper" számára. Manapság a HDD-re rogzíto megoldás a legnépszerubb, mind videó, mind audió szempontjából. Speciális telepeket lehet vásárolni szinte bármilyen rogzíto egységhez, amik nagyban novelik a felvételre fordítható idot. Képzeljuk el hogy milyen lehetett egy tekeros 8mm kamerával, állvány nélkul felvenni egy Zep koncertet úgy, hogy egy bazi nagy szalagos magnó vette még kulon a hangot! Minimum 2-3 ember kellett egy ilyenhez akkoriban. Ma már jó helykiválasztással gond nélkul lehet szinte bármit rogzíteni egy jobb készulékkel, egész jó hang, vagy képminoségben.

Egy szó mint száz, ez egy érdekes leágazása a modern zene csodálatos (vagy egyesek szerint borzasztó) világának.

Ma estére itt egy szám az egyik nagy kedvencemtol, Peter Gabrieltol az 1993-as Secret World turnéról, multicam verzióban. Kiss That Frog!